Döntetlen derbi

A múlt heti idegenben elszenvedett vereség után, ezen a hétvégén hazai pályán akart felejteni a csapat. Az idő nem volt éppen megfelelő. Kicsit borongós, kicsit esős amolyan nyálkás volt.
Tavaly amikor először találkoztunk Solymárral óriási csatát vívtunk. Következő alkalommal már kiegyenlítettebb volt a küzdelem, és a szezon végén már mi örülhettünk győzelemnek. Nem volt könnyű odáig eljutni, de együtt sikerült.
A hétvégén hasonló sikerre készültünk. Bár már a mi csapatunk sem ugyanaz, mint akivel tavaly találkozott az ellenfél. A héten egy betegség hullám sújtotta a csapatot, emiatt közel sem volt az ideális. Nem is beszélve azokról, akik már korábban megsérültek, őket jól eső érzés volt látni a pálya mellett, mint szurkoló(Rendező).
A kezdő csapata tehát a következőképen állt össze: Sandris-Mák, Csücsök, Faragó,Tolonics-Maróti, Moli, Lóri, Atek-Kondor, Szedla. Cserék: Janó, Paci, Zsombor, BMW.
A találkozó előtt fél perces néma csenddel emlékeztünk meg az 1956. október 23.-án történtekről. Ezután útjára indult a labda. Ami néhány perces passzolgatást követően Szedla lábát elhagyva az ellenfél kapujában landolt, 1-0 a hazai csapatnak. A játékunk ettől kezdve még jobban fel javult. Ezt mutatja az, hogy a védelem oszlopa Csücsök is nem egy alkalommal a solymári térfélen tartózkodott. Azonban az ellenfél gyors helyzet felismerésének köszönhetően változtatta 1-1-re az eredményt. Sok pontos passz és átadást után ismét a hazai csapat örülhetett gólnak. Ezúttal is Szedla talált a kapuba. A félidő hátra lévő részében már csak az ellenfél rúgott gólt. Szám szerint kettőt, amire mi nem tudtunk válaszolni. Illetve helyzeteink sorra kimaradtak, egyebek között Raul is kihagyott egy bűntetőt. Így a félidei eredmény 3-2 Solymár javára.
A második félidőre alaposan feljavult a játékunk. Ennek illetve a nagyszerű védekezésnek köszönhetően egyenlítettünk. A gólt Raul szerezte,3-3. A végsőkig küzdő solymári csapat nem adta fel. Meg is lett az eredménye, megint megszerezték a vezetést, 4-3 Solymárnak. Bár az eredmény 4-3 nem adtuk fel, pedig tudnék mondani olyan csapatot amelyik ilyenkor már feladja. Azok viszont nem mi vagyunk. Mi az a csapat vagyunk amelyik az utolsó percig hajt. Most is így volt. Sorra alakítottunk ki helyzeteket, ami sikerrel járt. Az egyenlítő gól hatalmas helyzetet és kavarodást követően született meg. Ezt a találatot is Szedla jegyzi, aki a hétvégén triplázott. A mérkőzés utolsó részében a hozzá állás miatt dicséret illeti az egész csapatot. Az eredmény a hátra lévő időben nem változott, maradt a 4-4-es döntetlen.
Egy döntetlent sokféle képen lehet értékelni, mint ahogy azt is, ha egy pohár csak félig van töltve. Azt nézhetjük úgy, hogy most akkor félig üres, vagy úgy, hogy félig tele van. A hétvégén elért döntetlent is nézzük így, félig tele.

C-c BMW!!!